EN

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 99. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. Az ügy előzménye, hogy a per felperese, valamint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program Irányító Hatósága képviseletében eljáró szervezet, mint közreműködő között támogatási szerződés jött létre – egyszeri vissza nem térítendő támogatásra – az Új Széchényi Terv keretében. A közreműködő szervezet szabálytalansági eljárás megindításáról tájékoztatta a felperest, és többek között annak vizsgálatát rendelte el, hogy a támogatási projekt nem takarékos, a beszerzés nem piaci áron történt és a gép nem újszerű. Az eljárást két alkalommal is „szabálytalanság történt” megállapítással zárták le, végül a felperes keresetet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági eljárásban tett alperesi megállapítások nem voltak megalapozottak. Ezzel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági eljárás keretében hozott döntés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság a polgári eljárás keretében csak azt vizsgálhatja, hogy a szabálytalanság folytán az elállás joga megillette-e az alperest, a szabálytalanság kérdésében hozott döntés megalapozottságát nem. A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtt a támadott szabályozás megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, amelyben keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. A támogatási szerződés tárgyát közpénz (uniós támogatás) felhasználása képezi, a szerződés azonban nem hatósági, hanem polgári jogi szerződés. A közpénz felhasználásának módját a lebonyolításban részt vevő szervezet egy hatósági jellegű eljárásban ellenőrzi, a szerződésszegés jogkövetkezménye azonban közjogi jellegű és polgári jogi (elállás) is lehet. A támadott szabályozás nem képezi akadályát a bírósági út igénybevételének, illetve a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslati lehetőségek igénybevételének sem, továbbá annak sem, hogy a bíróság a szerződéstől elállás jogszerűségét érdemben megvizsgálja.

Ötvenhét országgyűlési képviselő nyújtott be indítványt az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvénynek egyes, szolidaritási hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit kifogásolták. Az indítvány szerint az érintett helyi önkormányzatok döntési szabadsága jelentősen szűkül, mivel nem csupán elvesztik a költségvetési támogatásukat, hanem akár befizetővé is válhatnak, így a támadott rendelkezések a Magyarország által is kihirdetett Helyi Önkormányzatok Európai Chartájába ütköznek.

A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata a normakontroll egy különleges változata, amely esetén az irányadó jogforrás az érintett nemzetközi szerződés. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy az Alkotmánybíróság nem az Alaptörvény, hanem a Charta tartalmát értelmezte, és vetette össze a támadott jogszabályi rendelkezéssel.

Az Alkotmánybíróság kiemelte: a Charta alapján a helyi önkormányzatok pénzügyi forrásai nem függetleníthetőek a nemzeti gazdaságpolitika által meghatározott keretektől. A pénzügyi forrásokkal történő szabad rendelkezés követelménye nem biztosít az önkormányzatok számára teljes pénzügyi függetlenséget, hanem azt jelenti, hogy a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül, azzal összhangban szabadságukban áll a kiadásaikra vonatkozó fontossági sorrendet meghatározni. A Charta kifejezetten rögzíti, hogy az államok jogosultak a helyi önkormányzatok pénzügyi forrásainak korrekciójára is, mely nem kizárólag pozitív irányú lehet, hanem adott esetben akár a pénzügyi források elvonásában is testet ölthet. A szolidaritási hozzájárulás feladata jelen esetben éppen annak biztosítása, hogy az eltérő pénzügyi helyzettel rendelkező önkormányzatok hozzávetőleg azonos adóterhelés mellett hozzávetőleg azonos színvonalon legyenek képesek ellátni a közfeladatokat.

A testület aláhúzta: az önkormányzatok között tapasztalható nagyfokú jövedelmi egyenlőtlenség kiegyenlítése az indítványozók állításával ellentétben kifejezetten összhangban áll a Charta célkitűzéseivel. A szabályozás a szolidaritási hozzájárulás intézményének megteremtésével egyidejűleg azt is lehetővé tette ugyanis, hogy az alacsony (egy lakosra jutó) adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok kiegészítő támogatáshoz jussanak. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a 2017. évi költségvetésről szóló törvény támadott rendelkezései nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.