EN

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Gfv.VII.30.495/2017/18. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy előzményeként az indítványozó építőipari részvénytársaság előadta, hogy közbeszerzési eljárásban ajánlatot tett. A közbeszerzési eljárásban csak két ajánlattevő volt, közülük az indítványozó ajánlata mintegy 320 millió Ft-tal kedvezőbb volt. Az ajánlatkérő ugyanakkor az indítványozó ajánlatát három okból érvénytelenítette. E tekintetben az ajánlatkérő egyrészt arra hivatkozott, hogy az indítványozó által adott ajánlati ár megalapozatlan volt; másrészt indokoltnak látta az indítványozó alkalmassági igazolásában résztvevő szervezet kizárását; és végül úgy ítélte meg, hogy az ajánlat hamis adatot tartalmaz, ami a verseny tisztaságát veszélyezteti. Az indítványozó a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult jogorvoslattal, majd ennek határozata ellen keresetet terjesztett elő a bíróságon, amely ítéletével a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Kúria az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló törvényt. Ezt követően az indítványozó kártérítés iránti pert indított az ajánlatkérő ellen, amely szintén a Kúria felülvizsgálati kérelem alapján folytatott eljárásával végződött. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria részítélete sérti az Alaptörvényben foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogát, mivel a Kúria nem egy további bizonyításra utasító hatályon kívül helyező döntést hozott, hanem a bizonyítást elvileg is kizáró döntést, amivel a Kúria okfejtése elzárta az indítványozót a közbeszerzésből való kizárás ténye és a kár közötti okozati összefüggés bizonyításának lehetőségétől. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint valójában az egész kártérítés iránti per bizonyításra adott lehetőséget az indítványozónak; az okozati összefüggés fennállását azonban sem a másodfokú bíróság, sem pedig a Kúria nem látta kétséget kizáróan megalapozottnak, és ennek a bírósági döntések indokát is adták. A hatályon kívül helyezés indokaira vonatkozó érvekkel szemben az Alkotmánybíróság kifejtette: a korábban hatályos jogegységi határozatban kifejtett érvek figyelembe vétele nem tekinthető önkényes jogértelmezésnek. A Kúria tehát nem jutott alaptörvény-ellenes következtetésre, amikor a korábban hatályos jogegységi határozat érveit az új Ptk. hatályba lépését követően is figyelembe vehetőnek ítélte. A határozathoz dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 4.Bhar.248/2017/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozók több ismeretlen társukkal együtt hat pénzintézet ügyfélterében elhelyeztek egy-egy rózsaszínes színű papírba csomagolt fahasábot, amelyeknek egyik oldalára az „Elég volt a kifosztásból! Fordíts!” szöveget, míg a másik oldalára Petőfi Sándor „Föltámadott a tenger” c. versének egy részletét írták. A becsomagolt fahasábokat a pénzintézetekben úgy helyezték el, hogy a vers szövege csak akkor vált láthatóvá, ha a csomagot valaki felvette és megfordította. A járásbíróság ítéletében arra az álláspontra jutott, hogy a tények együttes értékelése alapján az elhelyezett tárgyak alkalmasak voltak arra, hogy robbanóanyagot tartalmazzanak. Az elsőfokú ítélettel szemben az indítványozók fellebbezést nyújtottak be a törvényszékhez, amely az indítványozókat az ellenük emelt vád alól felmentette. Végül az ítélőtábla az indítványozókat bűnösnek mondta ki közveszéllyel fenyegetés bűntettében, akik alkotmányjogi panaszukban kifejtették, hogy az ítélőtábla ítélete sérti a véleménynyilvánításhoz való jogukat. Úgy vélték, hogy jelen esetben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy egy véleménynyilvánítás esetében kerülhet-e sor bűncselekmény megállapítására, ha azt nyilvánvalóan alkalmatlan eszközzel követik el. A testület az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata annak eldöntése, hogy az eljáró bíróságok mely cselekményeket tekintik a társadalomra veszélyesnek. Azt azonban vizsgálni kell, hogy a társadalomra veszélyesség megállapítása nem eredményezi-e egy védett alapjog gyakorlásának alkotmányellenes korlátozását. Bár az indítványozók cselekményének volt azonosítható kommunikációs üzenete, az összességében mégsem tekinthető védett alapjog-gyakorlásnak, mivel az indítványozók cselekményének kommunikációs üzenete nem volt azonosítható a külső szemlélő számára. A vizsgált cselekmény sértette a közbiztonság fenntartásának alkotmányosan védett értékét. Mindezek alapján megállapítható, hogy mivel a véleménynyilvánítás szabadságának védelmi köre nem terjedt ki a vizsgált esetre, a bíróság a cselekmény társadalomra veszélyességét sem zárhatta ki. Mindezek figyelembe vételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ítélőtábla a fentiekben rögzített szempontokat megfelelő módon értékelte, így az indítvány által támadott ítélet nem áll ellentétben az Alaptörvénnyel. A határozathoz dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az alkotmányjogi panasz indítványozói befestették színes festékkel egy járdaszakasz berepedezett részeit, részben balesetmegelőzési céllal, részben azért, hogy felhívják a hatóság és a közvélemény figyelmét a burkolat hibáira. A szabálysértési hatóság az indítványozókat köztisztasági szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítette. Az indítványozók kifogása alapján eljáró bíróság ezt követően arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozók magatartása, mellyel véleményük kifejezésére más tulajdonát a tulajdonos hozzájárulása nélkül vették igénybe, veszélyes volt a társadalomra, mivel sértette a tulajdonos rendelkezési jogát. Az indítványozók a bíróság jogerős végzésével szemben fordultak az Alkotmánybírósághoz. Álláspontjuk szerint a bírói döntés sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat, illetve a a művészeti alkotás szabadságához fűződő jogukat. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványt. A véleménynyilvánítás alkotmányosan védett körébe sorolható minden olyan kommunikációs üzenetet hordozó cselekmény, amely a magántulajdon tárgyát nem, vagy csak a tulajdonos beleegyezésével érinti, és köztulajdon tárgyában pedig nem okoz állagsérelmet. A véleménynyilvánító nemcsak szavakkal, hanem például képek, szimbólumok használatával vagy ruhadarabok viselésével is megoszthatja gondolatait. Annak megítélése, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alatt vizsgálandó cselekményről, avagy vandalizmusról van-e szó, a bíróságok feladata. Jelen ügyben a cselekmény mind a „véleménynyilvánító” személy szubjektív szándéka, mind az objektív értékelés szerint a nyilvánosság előtt értelmezhető közlés volt. Az Alkotmánybíróság megállapította: a bíróság nem értékelte megfelelően az indítványozók cselekményét, és aránytalan módon korlátozta az indítványozók véleménynyilvánításhoz való jogát. A bíróság arra sem volt figyelemmel, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége nem állapítható meg. A határozathoz dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Balsai István, dr. Juhász Imre, dr. Horváth Attila, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményt fűzött, dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró párhuzamos indoklást csatolt.

Az országgyűlési képviselők a Munka Törvénykönyve módosított rendelkezései, továbbá a közigazgatási bíróságokról szóló törvény alaptörvény-ellenességére hivatkoztak azzal összefüggésben, hogy az ülésnapon az Országgyűlés elnöke és a levezető elnök nem a pulpitusról vezette az ülést, a szolgálatban lévő jegyzők közül egyik sem tartozott ellenzéki képviselőcsoporthoz, valamint a szavazási rendszer kártya nélküli üzemmódban működött.

Az Alkotmánybíróság kiemelte: történeti alkotmányunk egyik legfontosabb vívmánya az Országgyűlés intézményének létrejötte és közjogi szerepe. Az Országgyűlés törvényes és alkotmányos működése a jogállamiság és az alkotmányos hatalomgyakorlás egyik kulcsa Magyarországon. Az Országgyűlés zavartalan működésének biztosítása és méltóságának megőrzése az Országgyűlés elnökének joga, és egyben kötelezettsége is.

A szakirodalomban obstrukciónak nevezett magatartások azok, amikor az országgyűlésben kisebbségbe került politikai erők egyes politikai céljaik elérése érdekében rendeltetésellenes módon gyakorolják egyébként jogszerűen rendelkezésükre álló lehetőségeiket (például beszédjogukkal a tárgyalás időbeli elhúzását célzó módon élnek). Nem tekinthetők viszont obstrukciónak azok a magatartások, amelyek formai értelemben sem nevezhetőek jogszerűnek. Ezek révén ugyanakkor előállhat olyan jogellenes helyzet, amikor a rendeltetésszerű működés helyreállítása azonnali megoldást követel. Az Országgyűlés 2018. december 12-i ülésnapjának jegyzőkönyvéből kiderül, hogy ellenzéki képviselőcsoportokhoz tartozó, illetve független képviselők az utat elállva, fizikailag ellehetetlenítették a feljutást az elnöki emelvényre. A házszabályi rendelkezések szövegéből azonban nem következik, hogy az ülés ne lenne vezethető máshonnan, mint az elnöki székből, amennyiben az ülésvezetés a garanciális jelentőségű eljárási szabályoknak egyébként megfelel, mivel a pulpitus használata alapvetően praktikus célokat szolgál.

Az Országgyűlésről szóló törvény alapján az üléseken egyidejűleg kettő, lehetőleg egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőcsoporthoz tartozó jegyző teljesít szolgálatot. A vizsgált esetben a jegyzők kijelölésére egyrészt nem visszaélésszerűen, hanem kényszerítő okok következtében került sor, másrészt pedig annak módja sem volt a vonatkozó jogszabályok által kizárt, így az nem tekinthető a garanciális tartalmú előírás megsértésének, ezáltal közjogi érvénytelenség megállapítását sem eredményezheti.

A szavazások lebonyolításának az indítványozók által kifogásolt módja kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vonatkozó eljárási szabályok egyrészt nem írják elő a gépi szavazások „kártyás üzemmódban” történő lebonyolítását, másrészt pedig a demokratikusan megválasztott országgyűlési képviselők a népszuverenitás gyakorlói, akik felelősséggel tartoznak azért, hogy megfeleljenek – többek között – a személyes közreműködésre vonatkozó elvárásnak. Ily módon a képviselő felelőssége, hogy szavazáskor más képviselőhöz tartozó – akár a kártyájához, akár az üléshelyéhez rendelt – berendezésen ne nyomjon gombot, az esetleges ilyen magatartás mára már szankcionálhatóvá is vált. Az Országgyűlés üléséről készült, hitelesített jegyzőkönyv szerint az Országgyűlés 2018. december 12-i ülése határozatképes volt, az indítványokban érintett három törvény elfogadásánál a szükséges számú szavazatot leadták. Ezen túlmenően, az indítványok a szavazások eredményével kapcsolatban csupán érdemi elbírálásra alkalmatlan felvetéseket, lehetőségeket fogalmaztak meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasította. Az elfogadott határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.