Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria támadott ítéletét. Az eljárás alapjául az szolgált, hogy a köztulajdonúvá vált munkáltató által foglalkoztatott indítványozó munkaviszonyát a munkáltatója felmondással megszüntette. A felmondás során a munkáltató a munka törvénykönyve rendelkezéseit alkalmazta, és nem alkalmazta az iparágra kiterjedő kollektív szerződések előnyösebb rendelkezéseit, amelyek alapján az indítványozót magasabb összegű végkielégítés és hosszabb felmondási idő illette volna meg. Az indítványozó a végkielégítés-különbözet és a felmondási időre járó távolléti díjkülönbözet megfizetése iránt pert indított. Az elsőfokú bíróság ítéletében a kollektív szerződések szerinti, valamint a ténylegesen fizetett végkielégítés és távolléti díj különbözetének, valamint ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokon eljáró bíróság a döntést részben megváltoztatta, az összegeket leszállította, a távolléti díjkülönbözet tekintetében a keresetet elutasította. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria támadott ítéletével a jogerős ítélet végkielégítés és kamata megfizetésére kötelező helybenhagyó rendelkezését a perköltségre és az illetékfizetésre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a keresetet e körben is elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése, amely szerint a munka törvénykönyvét módosító törvény nem tartalmaz olyan átmenetei szabályt, amely a munka törvénykönyve hatályba lépését követően köztulajdonba kerülő munkáltatókra alkalmazandó lenne, sérti az egyenlő bánásmódhoz való jog követelményét, valamint a kollektív szerződéskötéshez való jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint a Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az Alaptörvénnyel összhangban döntött, amikor az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett aszerint, hogy a munkavállaló munkáltatójánál az állam a munka törvénykönyve hatályba lépése előtt vagy után szerzett többségi befolyást. Az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az eljárás alapjául szolgáló polgári perben az indítványozó IV. rendű alperesként vett részt. Az ügy előzménye az volt, hogy 2018 nyarán egy párt ifjúsági szervezete sajtótájékoztatót tartott a felperes társadalmi szervezet irodája előtt, amelyen az I. rendű alperes „Bevándorlást Támogató Szervezet” feliratú matricát ragasztott a felperes irodájának ajtajára, valamint beszédet tartott, amelyben a felperesre vonatkozó közléseket tett. Az eseményről a II. rendű alperes, továbbá a III. rendű alperes párt is felvételt készített, és azt az interneten közzétette. Az indítványozó IV. rendű alperes a III. rendű alperes felvételét átvette, és azt híradójában bemutatta, az interneten közzétette. A híradóban, illetve azt követően a felperes álláspontját, reakcióját nem mutatta be. A felperes a sajtótájékoztatón elhangzott, és az alperesek által a nyilvánossághoz közvetített állítások valótlanságára hivatkozva polgári pert indított személyiségi jogai megsértése miatt. Az első fokon eljáró bíróság a sérelmezett közléseket valótlan tényállításnak minősítette, nem pedig közéleti-politikai vitában kialakított véleménynek, és ez alapján megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes személyiségi jogait. Az indítványozó felelősségét a hitelt érdemlően nem bizonyított tényállítás híreszteléséért állapította meg. A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az I., II. és III. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasította, az indítványozó tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó szerint a támadott ítéletek folytán sérült a véleménynyilvánításhoz való joga, mivel a bíróság olyan nyilatkozat szó szerinti közlése miatt állapította meg, hogy a médiaszolgáltató indítványozó megsértette a felperes személyiségi jogait, amelyek esetében az eredeti nyilatkozó és a sajtón kívüli továbbközvetítő alperes felelősségét nem állapította meg. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy jelen esetben arra kellett választ adnia, hogy a Kúria az Alaptörvénnyel összhangban ítélte-e meg az indítványozó cselekményét, elsősorban azt, hogy a tudósításban elmaradt a cáfolat, illetve az arra történő felhívás. Bár az Alkotmánybíróság gyakorlatában valóban található több olyan döntés is, amely szerint a cáfolat lehetőségének az elmaradása nem alapozza meg a sajtó felelősségét, jelen esetben ez a kivételszabály azért nem volt alkalmazható, mert az indítványozó tudósítása nem volt kiegyensúlyozott, azt szerkesztett, vágott tartalomként sugározta, valamint az egyesület később közzétett közleményéről sem adott tájékoztatást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete figyelembe vette az irányadó alkotmányos szempontokat, így a konkrét műsor tekintetében hozott döntése nem ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.