Az Alkotmánybíróság elutasította a szabálysértésekről és a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A támadott rendelkezés szabálysértési tényállásként rögzíti a veszélyhelyzeti kormányrendeletben meghatározott védelmi intézkedés megsértését. A támadott (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy (a szabálysértések körében alkalmazandó főszabálytól eltérően) az (1) bekezdés alapján folyamatban lévő szabálysértési eljárást az alapjául szolgáló védelmi intézkedés megszüntetését követően is az elkövetés idején hatályban lévő szabályok szerint kell elbírálni. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2021 áprilisában, vagyis a veszélyhelyzet ideje alatt megjelent egy külföldi állam budapesti nagykövetségének konzuli osztálya előtt azzal a céllal, hogy ott véleménynyilvánítási szabadságát egyénileg gyakorolja. Állítása szerint ennek során a hatályos védelmi intézkedéseket tiszteletben kívánta tartani, ennek megfelelően a helyszínre egyedül ment, ott azonban mások már jelen voltak és gyűlést tartottak. A helyszínen intézkedő rendőrök az indítványozót igazoltatták, és pénzbírságot szabtak ki a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló kormányrendelet szerinti szabálysértés elkövetése miatt. E tilalmat 2021. május 24-i hatállyal a jogalkotó feloldotta, erre tekintettel az indítványozó a szabálysértési eljárás megszüntetését kérte, mivel a cselekmény már nem minősült szabálysértésnek. A szabálysértési hatóság új határozatában azonos összegű pénzbírságot szabott ki, amelyet az indítványozó kifogása folytán eljáró bíróság is helybenhagyott a szabálysértési felelősség tekintetében. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság által alkalmazott támadott rendelkezés a tisztességes eljáráshoz való jogába, illetve a véleménynyilvánításhoz való jogába ütközik. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a szabálysértési törvény támadott rendelkezése 2020. június 18-án lépett hatályba, így az indítványozó a 2021. április 21-i cselekményének megvalósítása idejében tudhatta, hogy a cselekményére akkor is az elkövetéskori szabályok fognak vonatkozni, ha az elbíráláskor enyhébb szabályok lépnek életbe. Az enyhébb elbíráláskori szabály alkalmazásának a követelménye azért nem sérült, mert jelen esetben nem a jogalkotó büntetőpolitikája változott meg, hanem az utaló szabályban rögzített körülmények: a járványhelyzet enyhülése folytán értékelte úgy a jogalkotó, hogy ismét gyakorolható a gyülekezés szabadsága. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság támadott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó néhai testvére jogutódjaként feljelentést tett hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás és szolgálati visszaélés miatt, amely feljelentését elutasították. Az indítványozó ezt követően pótmagánvádlóként előterjesztett vádindítványát a bíróság szintén elutasította arra hivatkozva, hogy azt olyan cselekmények tekintetében terjesztette elő, amelyeknél pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye. A bíróság arra is hivatkozott, hogy az indítványozó nem teljesítette a büntetőeljárási törvény azon kötelező feltételeit, mely szerint a pótmagánvádas eljárásban kötelező a sértetti jogi képviselet, és hogy a vádindítványt a képviselőnek is el kell látnia aláírásával. Az indítványozó a végzés ellen fellebbezett, jogi szakvizsgával rendelkező természetes személyként állítása szerint a jogi képviseletre nem lett volna kötelezhető, továbbá érvelése szerint, mint sértetti jogutód, pótmagánvádlóként is felléphet. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a bíróságok őt a pótmagánvádlói jogosultságától megfosztották, továbbá (annak ellenére, hogy praktizáló ügyvéd) jogi képviselői minőségében sem ismerték el. Mindez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát és a törvény előtti egyenlőség elvét. Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta, hogy nem feladata a rendes bíróságok döntésének a felülbírálata abból a szempontból, hogy a konkrét ügyben a szolgálati visszaélés és a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette tekintetében a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételei fennálltak-e. Az eljáró bíróságok az eset konkrét, büntetőjogi szempontból releváns körülményeit elemezték a pótmagánvádlóként történő fellépéshez szükséges feltételek megállapításakor. A bíróság az ítéletében megállapította azt is, hogy az indítványozó által hivatkozott büntető eljárásjogi törvény átmeneti rendelkezése azért nem volt alkalmazható, mert a pótmagánvádas eljárás a törvény hatályba lépése után indult, amikortól már a jogi képviselet a jogi szakvizsgával rendelkező természetes személy részére is kötelező. Ezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt bírósági határozatok az indítványozó esetében nem valósították meg a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa az indítványt elutasította.