EN

Az Alkotmánybíróság elutasította a Szolnoki Törvényszék birtokvédelem tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó birtokvédelmi eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy a jegyző tiltsa el a későbbi alperest, hogy kamionjával az indítványozó otthona előtt parkoljon. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a kamion a családja otthoni nyugalmát zavarja, a hatóság azonban az indítványozó kérelmét, majd a bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, mert állítása szerint az eljárás során sérült a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező fegyveregyenlőséghez való joga, mivel a bíróság tájékoztatásának hiányában nem volt lehetősége szakértő kirendelését indítványozni, és bizonyítási kötelezettségének emiatt nem tudott eleget tenni; állította továbbá a magán- és családi élet, valamint az otthon nyugalmához való jogának sérelmét. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az alkotmányjogilag releváns kérdés az ügyben az, hogy a jogsértést a törvényszék az ítéletével orvosolta-e. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a másodfokú ítélet indokolásának vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a törvényszék álláspontja (amelynek értelmében jogszabálysértő volt a tájékoztatás elmaradása, de ez nem hatott ki az ügy érdemére) két szempont együttes mérlegelésének eredménye: a bíróság egyrészt megvizsgálta az eljárási kifogást, ami alapján megállapította a törvénysértést, emellett eleget tett annak a fellebbezési kérelemnek is, ami az ítélet tartalmi felülvizsgálatára vonatkozott, mely alapján arra a következtetésre jutott, hogy a birtokvédelem nem illeti meg az indítványozót. Annak vizsgálata, hogy a birtokvédelem kérdésében valójában feltétlenül szükséges lett volna a szakértő bevonása, az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső törvényértelmezési, bizonyíték-értékelési kérdés. Az Alkotmánybíróság tehát érdemi vizsgálata eredményeként azt állapította meg, hogy jogszabály előírásával megegyező másodfokú bírói jogalkalmazásra tekintettel az eljárás nem vezethetett az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelméhez, így az Alkotmánybíróság a törvényszék ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

A határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló törvény adóbírság mérséklésére és a kiszabás mellőzésére vonatkozó szakaszának alkalmazásakor alkotmányos követelmény, hogy az adóhatóság az adóbírság kiszabásakor hivatalból mérlegelje a határozathozatal időtartamát. Amennyiben a hatóság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú határozatát a törvényi határidőt túllépve, észszerűtlenül hosszú időt követően hozta meg, az adózónak okozott sérelemmel arányos mértékben mérsékelni köteles az adóbírság mértékét, vagy különösen indokolt esetben mellőzheti annak kiszabását, és e mérlegelésről számot kell adnia döntése indokolásában. Az Alkotmánybíróság eljárásának alapjául szolgáló ügyben az indítványozót az adóhatóság adóbírság megfizetésére kötelezte, amely döntéssel szemben az indítványozó bírósághoz fordult. Az indítványozó keresete nyomán eljáró bíróság a hatósági határozatot az adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezte, amely ítélet ellen az adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a támadott felülvizsgálati ítéletében a bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte és a felperes indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint az ügyintézési határidő lejártát követően az adóhatóság akkor sem alkalmazhat adóbírság szankciót, ha határozatát egyébként nem szankcionálásra irányuló eljárásban hozta, szerinte a Kúriának vizsgálnia kellett volna, hogy az adóhatóság már meghosszabbított határidőt mulasztott. A Kúria döntése így az indítványozó szerint sértette a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó ügyében a meghosszabbított ügyintézési határidő (hatvan, majd harminc nap) lejártát kilenc nappal követően hozott, adóbírságot tartalmazó adóhatósági határozatot hatályában fenntartó kúriai döntés nem áll ellentétben az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez való joggal, mert az egyedi ügy konkrét körülményei között nem tekintendő észszerűtlenül hosszúnak a kilencvenkilenc napos ügyintézési időtartam. A támadott kúriai ítéletről nem volt megállapítható az indítvány alapján, hogy túlterjeszkedett volna az alkotmányos értelmezési tartományon, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, azonban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, az adóhatóságnak az adóbírság kiszabásakor hivatalból mérlegelnie kell a határozathozatal időtartamát, és e mérlegelésről a döntése indokolásában számot kell adnia.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria bírósági jogkörben okozott kártérítés tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó kártérítési pert indított egy felszámolóval szemben, keresetét azonban az eljáró bíróságok elutasították. Az indítványozó ezt követően bírósági jogkörben okozott kártérítés jogcímen indított pert a Fővárosi Törvényszék ellen, uniós jogszabályokba ütköző ítéletre hivatkozással. Keresetét és felülvizsgálati kérelmét az eljáró bíróságok elutasították, az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy kérelme ellenére nem kezdeményezték ügyében az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott kúriai ítélet részletes érvelést tartalmaz arra nézve, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban feltenni kívánt kérdés a jogvita szempontjából irreleváns volt, mert a jogvita elbírálására az uniós jog nem volt irányadó, így nem is lehetett értelmezésre szoruló kérdés; továbbá a Kúria az uniós jogszabályok mellett az Európai Unió Bíróságának döntéseit is az ügyre vetítve részletesen elemezte. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság fogvatartási körülmények miatti kártalanítás tárgyában hozott végzését. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó elítélt részére az elsőfokú bíróság kártalanítást állapított meg alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt. A döntést az indítványozó tudomásul vette, az ellen nem fellebbezett. Ezt követően az indítványozót a bíróság arról tájékoztatta, hogy az ügyben, ügyészi fellebbezést követően, másodfokú döntés született, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú döntést megváltoztatta és az indítványozó kártalanítási igényét teljes egészében érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú döntés sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát, mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú végzéssel szemben benyújtott fellebbezésről sem őt, sem a jogi képviselőjét nem tájékoztatta, így a fellebbezéssel szemben nem tudta érveit kifejteni, arra semmilyen észrevételt nem tudott tenni. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy fellebbezésről történő értesítés elmaradása súlyosan csorbította az eljárásban résztvevő, sőt az alapul fekvő kártalanítási eljárást kezdeményező indítványozónak az eljárási jogait. Az értesítés elmaradása miatt ugyanis a másodfokú bíróság csak az ügyészség érveit ismerhette meg, így egyértelműen sérült a fegyverek egyenlőségének elve. A másodfokú bíróság döntése ezáltal megsértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, így az Alkotmánybíróság a támadott bírói döntést megsemmisítette.